Vízjelek, fogazások, papírok és nyomási eljárások |
|
||||||
|
VízjelekI-es vízjel | II-es vízjel | III-as vízjel | IV-es vízjel | V-ös vízjel | VI-os vízjel | VII-es vízjel A vízjeleket, általában, a bélyeg hamisításának megnehezítése, megakadályozása és minél könnyebben való felismerésének céljából használták és használják még ma is. Ezen a rendeltetésen kivül a víjel a vízjel a papír minőségét jelzik vagy a papírgyár védjegyét ábrázolja. Egy külön kategória azon vízjelek este amelyek a papírgyártás folyaman, de nem szándékosan jöttek létre. Ilyenek a szitavarratvízjelek, a javítási vízjelek, a vonaldrótvízjelek és a fonalvízjelek. FogazásokKeretfogazás | Vonalfogazás | Fésűsfogazás | Egyébb fogazások A bélyegeket eleinte egyszerűen ollóval választották szét, ám az egyre növekvő postai forgalom számára ez nehézkes és időigényes megoldásnak bizonyult. Az első fogazási kísérlet a tokaji postamester nevéhez fűződik, aki 1852-ben egy eddig ismeretelen szerszámmal „elő-vágta” a bélyegíveket. A fogazás sűrűsége a két cm-re eső fogak száma adja (pl. 11¾ fogazás eseténben két cm-en 11¾ fog található).
A tehnika ördöge a fogazást sem kerüli el. Ha a fogazótű életlen létrjönnek a vakfogazatok. Ha a fogazótű elhajlik a lyuksorok lyukai nem egyenes vonalban vagy nem egymástól egyforma távolságra esnek. Egyébb rendeleneségekről (tűfogazás, hegyes fogazás, kettős fogazás stb.) Enyvezés
|
||||||
| Vastagságszerinti osztályozás: - vékony papír - vékonyabb mint 0,08 mm - középvastag papír - 0,080-0,010 mm - vastag papír - 0,100-0,119 mm - karton papír - 0,120 mm vagy ennél vastagabb |
Fajták szerinti osztályozás: -csíkozott papír -szitarajzolatú papír -rovátkált papír - karton papír |
Magasnyomás | Mélynyomás | Síknyomás
A bélyegek nyomásakor, általában, az idők folyamán három nyomási eljárást használtak. Ezek a magasnyomás vagy könyvnyomás amikor a nyomandó kép a képsíkból kidomborodik, a mélynyomás amikor a nyomandó kép a képsíkban bemélyedik (ilyen például a réznyomat) és a síknyomás, amikor a festéket a nyomódúc sík felületéről veszi át a papír (ilyen például a kőnyomat vagy az offsetnyomás).
A bélyegek színe eleinte gyakorlati célt szolgáltak - a küldeményen minél feltűnőbb legyen illetve egy bélyeg sor külömböző értékeit könnnyen meglehesen külömböztetni, később pedig propagandisztikus és estétikai szempontok is fontos szerpet játszottak.
A magyarországon is forgalomba került Osztrák bélyegek eleinte a sárga, fekete (zöld), piros, barna és kék szín skálában nyomták. Pár évvel később a két utolsó színt felcserélték. Az 1867-es kiadás esetében az öt alapsz1nhez egy hatodik a lila egészítette ki. Az első két magyar bélyeg kiadás - Kő- és Réznyomat - megőrízte ezt az színrendszert. 1874 és 1888 között a barna szín kimaradt és sárgát lilára, a lilát szürkére cserélték fel. 1888 után az UPU egyezmény elfogadása után a nyomtatvány bétmentesítésére (Magyarországon a belföldi levelezőlap alapdíja) zöld színű bélyeget nyomtak, a levelezőlap bérmentesítésére (Magyarországon a belföldi levél alapdíja) piros bélyeget nyomtak, míg a levél bérmentesítésére kék színű bélyegeket nyomtak.
A festékezésnél és a nyomásnál elkövetett hibák számtalan érdekességet szült. Aki többet szeretne tudni ezekről ajánlom A magyar bélyegek monográfiája (I. kötet) c. munkát